A minap nem volt itthon semmilyen pékáru, de a hűtő tele volt mindenféle isteni sonkával, sajttal, finom zöldségekkel. Én pedig szerettem volna reggelire valami finom ropogós héjú, puha belsejű kenyérfélét összehozni, lehetőség szerint frissen, minél kevesebb munkával. Lusta vasárnap reggelekre pont tökéletes. 

Eszembe jutott, hogy amikor még nem voltam gluténérzékeny sokszor sütöttem gyökérkenyeret. Ennek az kenyérnek az a lényege, hogy nem kell dagasztani, viszont legalább 12 óra kelesztésre van szüksége. Keresgéltem a gluténmentes receptek között, de mindegyik a hagyományos kelt tészta szerint készült: 1 óra kelesztés után süssük ki. Gondoltam egy életem, egy halálom, én bizony kipróbálom az éjszakai kelesztést, maximum leírom, hogy ezt inkább senki ne próbálja ki....

Viszont azt kell mondanom, hogy ez a kenyér életem legfinomabb kenyere lett, beleértve a "régi szép" időket is. Vastag, extra ropogós héjú, belül puha, könnyű légies. Egyszerűen tökéletes. Ha nem én magam készítettem volna, akkor nem hinném el, hogy gluténmentes és biztosan nem ettem volna belőle. Érdemes kipróbálni, tényleg mennyei.

Hozzávalók:

• 400 gr Schär Mix B
• 2 tk só
• 1 cs porélesztő
• 1 púpos tk xantán
• 1 tk psyllium
• 550 ml víz
• 1 ek olívaolaj

A víz és olaj kivételével az összes hozzávalók keverjük el egy tálban. Én egy zárható műanyagtálban kevertem ki egyből, így nem kellett a kész tésztát egyik edényből a másikba pakolgatni, és a mosatlan is kevesebb lesz...

A víz mennyisége lehet, hogy egy kicsit kevesebb vagy több - így ne öntsük hozzá egyből az egészet. Viszont ennek a tésztának egy nagyon híg, ragacsos masszának kell lennie. A végén adjuk hozzá az olívaolajat is. Az eredeti recept szerint egy kanállal elég kikeverni, én azért egy kicsit összedolgoztam kézzel, de a végeredmény így is inkább egy jó nokedli tésztához hasonlított. Na, ekkor még nem gondoltam, hogy ez a bejegyzés meg fog születni. :)

Rázártam a tetőt, és a konyhapulton hagytam egész éjszakára. Reggelre a tészta nagyjából háromszorosára kelt és itt már sokkal jobban emlékeztetett a régi búzás változatra. Vigyázzunk, mert még továbbra is nagyon ragacsos, de azért jó sok liszttel már lehet dolgozni vele, igaz nagyon sok munkánk most se lesz.

A nyújtódeszkát szórjuk meg rizsliszttel  jó vastagon (én most teljes kiőrlésű barna rizslisztet használtam). A tészta tetejére is mehet egy jó adag liszt és a felét vegyük ki a deszkára. lisztezzük meg a tetejét is és kézzel nyomkodjuk téglalap alakúra. 

Ezután a hosszabbik oldalánál hajtsuk fel, és csavarjuk meg néhányszor a kenyérkénket és tegyük a sütőpapírral bélelt tepsibe. Ismételjük meg ugyanezt a tészta másik felével is.

Konyharuhával letakarva fél-egy órát kelesszük (kinek mennyi ideje van, vagy mennyire éhes), majd a tetejét kenjük le olívaolajjal.

A sütőt közben melegítsük elő 210 fokra és az aljába tegyünk egy edényt, tele vízzel, hogy a kenyerünk gőzben sülhessen. 

35-40 percet sül 210 fokon, majd kb. 230 fokon még 15-20 percet, hogy elérjük a kellően ropogós héjat.